BAJKÁL (BARNA) FÓKA
A jeges-tengeri gyűrűsfókák ősi jellegű, tavi alfaja, az északi félteke legkisebb fókája. Kizárólag a Bajkál-tóban él. A gyűrűsfókáknak ez az egyetlen alfaja, amelyik az édesvízi életmódhoz alkalmazkodott. A kifejlett állatok 1,20-1,50 m hosszúságot érnek el. Jellegzetes vonásuk, hogy szőrzetükben a hátukon, világosbarna alapon fekete pettyekből álló nyeregfolt látható, hasoldaluk sötétbarna. Hátoldalukon kerek vagy ovális fehér karikákat, gyűrű formájú foltokat viselnek, innen származik a gyűrűsfóka elnevezés.
Érdekes kérdés, hogy hogyan került a bajkáli fóka a Jeges-tengerből, ahol a gyűrűsfókák élnek, mai élőhelyére, hiszen a távolság több mint 2000 km, s ahhoz, hogy a fókák a folyókon át eljussanak mai otthonukba, számtalan zuhogón és vízesésen kellet volna átkelniük, ami messze meghaladja a fókák helyváltoztató képességét. Feltételezik, hogy ezek a fókák a jégkorszak idején jutottak el a Bajkál tóba, amikor az út alighanem sokkal rövidebb és könnyebb volt, mint ma.
(By: Kiss Bitay Éva és Veres László - Nagy állatlexikon)
|