- Hello Kislány! – szólt a rejtélyes hang, az árny megmozdult, egy kattanás és puff, az ablaküveg betört. – Ajánlom, ne mozdulj.
Lizzy meg sem bírt mozdulni, a rabló csak közeledett, az ajtón beszűrődő napfény egyenlőre csak a félelmet átélő lányt simogatta… Az árny már csak egy karnyújtásnyira volt tőle. Arcán könnyek patakzottak le, és… megjelent az az ember, aki a kis Bufit fogságban tartotta.
- Szóval megmernéd állítani a tervemet? Ha-ha-ha-ha! Azt hiszed sikerülhet? Buta liba! Ha nem is a te fókád, de a többi húsát Norvégiába küldöm… - egy gonosz vigyor jelent meg a szája szélén… -… a húsukból mennyei leves készül!
- NEM! – ordította Lizzy és elájult.
Ő is egy székhez kötözve találta magát. A zsebéhez nyúlt, de a bicska nem volt ott
- Egy kis apróság nehogy kiszabadulj…
- Mivel már neked és apádnak úgy is mindegy, elmondom a nevem.
- Hagyja ki ebből apámat! – ordította a lány, és csak most vette észre, hogy ő is ott volt megkötözve.
- A nevem… Tony Grey….. – szólt halkan. Majd előrántotta a pisztolyát, de ekkor, Lizzy a székkel együtt eldőlt, és kigáncsolta a fickót. Az elesett, és kiesett a kezéből a bicska és a pisztoly is, Lizzy gyorsan elvágta a kötelet, felkapta a pisztolyt, és az emberhez tartotta.
- Apu, hívd a rendőrséget, mondd hogy a kicsi lányod elkapott valami Tony Greyt.
Szirénák zúgása és a rabló már a rendőrkapitányságra tartott.
(Kattints a képre!)