AZ ELEFÁNTFÓKA SZAPORODÁSA
Tavasszal a nőstények a szárazföldre mennek elleni. Később megérkeznek a bikák, hogy kijelöljék a területeket, és a „háremükbe” annyi tehenet gyűjtsenek össze, amennyit csak lehet. A területi viták a hímek között véresek lehetnek.

A legmagasabb rangot szerzett állatnak monopóliuma van a párosodásra. A legerősebb száz nőstényt is megtermékenyíthet egy évadban. A bikák között ezért vad verekedések lehetnek.

Alig érnek partra az első nőstények, máris megkezdődik az ellés. Egy sajátságos, ellés közbeni szokásukat figyelték meg. A fájások közben homokot és kavicsokat dobálnak a testükre.

A kölykök a szemtanúk szerint úgy születik, „ahogy egy torpedót kilőnek”. Az anya megszaglássza a kölyköt, de aztán behunyja a szemét és alszik. Nem törődik a méhlepénnyel, amit az emlősök egyébként meg szoktak enni, hanem azt a tokoscsőrű madár (Chionis) veszi gondjaiba.

Mint az összes fókaféle kölykei, a kis elefántfókák is rendkívül tápdús tejet kapnak: nehezen folyó masszát, amelynek két harmada szilárd alkotórész. A kölykök 3 hétig szopnak. Az anyák a szárazföldön töltött hosszú idő alatt nem esznek.

Mikor a kölyök befejezte a szopást és vége a párosodásnak is, az elefántfóka kiúszik táplálkozni. Halakon, tintahalakon él, amelyeket több száz méter mélységben fog. Egyszer egy elefántfóka gyomrában 4 tintahalat, 7 patkányhalat, két cápát és három ráját találtak.

(Képek and szöveg by: Charlie Blood – A természet csodái)