Rozmárok: Furcsa állat a rozmár, melynek két alfaja fordul elő az Északi-sarkvidék hidegebb vizeiben. Képes –mint a fülesfókák- hátsó uszonyaira támaszkodva előre haladni, viszont hiányoznak külső fülkagylói – mint a többi fókának. A bikák pontosan 3, 75 méter hosszúak és 1500 kilogramm100 méter mélyre is lemerülhetnek a tengerfenékig, ott hatalmas agyaraikkal turkálnak a kagylók után. Merev sertékből álló bajuszuk érzékeny tapintószerv, ez segíti őket a kagyló keresésében. A rozmár mindig is fontos vadászzsákmánya volt az eszkimóknak. Egyetlen állat annyi húst szolgáltat, mint 15 oroszlánfóka, ehhez jön még pár száz kilónyi zsír, mely szintén élelmiszer de ezt égették el lámpáikban is. Vastag bőrével csónakjaikat fedték be, sőt a szánhúzókutyák edényeit is ebből szabták. A belekből készültek a vízálló ruháik, agyaraikból pedig, mely elefántcsontszerű, tűket és szigonyhegyeket készítettek. Az eszkimók, főleg Alaszkán, az agyarakból művészi figurákat faragtak, melyeket ma turistáknak adnak el. Mivel ezzel sok pénzt keresnek, sokkal több rozmárt ölnek meg, mint azt a törvény engedné. Hogy a veszélyeztetett rozmárokat megmenthessük a kipusztulástól, meg kellene tiltani az elefántcsont-kereskedelmet. súlyúak. Az elefántfókák után ők a legnagyobb víziragadozók. A rozmárok nem halakon élnek, mint a legtöbb fóka, hanem főként kagylókon – ebből naponta 50 kilogrammra van szükségük! Táplálékkeresés közben a kolosszusok akár

(By: Hans D. Dossenbach-Földünk állatvilága)